FIGYELEM!

A blog átköltözik ugyan ezzel a címmel Wattpadre  (EvaBadger tollából) és változtatásokon esik át.

2. rész

Dean Stilinski
Miután Scott elmesélte, hogy mi van Stiles-szal rögtön rohantunk haza (velem jött Scott is). Mikor berontottunk Stiles szobájába Derek csókolta őt, míg ő egy szál semmiben ácsorgott és a törülköző a földön volt. Derek keze vándorolni kezdett a fiamon felkaptam a vizet.
-Stiles!-kiáltottam el magam hirtelen, mire ő összerezzent és elhúzódott Derektől. Gyorsan felkapta a pizsamáját az ágyról és egy gatyát is elővett majd visszavonult a fürdőbe.
-Dean, Scott.-mosolygott Derek. Mi az, hogy Dean?
-Mióta vagyok én neked Dean?-kérdeztem, mire ő csak megrántotta a vállát. Hirtelen csörömpölést hallottunk a fürdőből, így berontottunk. Stiles a földön feküdt felöltözve, de meg sem mozdult.-STILES!
-Apuuuu...-nyöszörgött Stiles csukott szemmel.
-Mi történt?-kérdeztem, miközben leguggoltam és felemeltem az ölembe.
-Csak hirtelen olyan fáradt lettem...-suttogta Stiles, miközben mellkasomba fúrta az arcát.

Scott McCall
Ahogy beléptem a fürdőbe megszédültem és furcsa szagot éreztem. Stiles illata keveredett valami mással, ami szokatlan ugyanis az ő illata mindent el szokott nyomni.
-Hívom a Dokit...-mondtam, mire Dean egyetértően bólintott. Derek még mindig a fürdőben szaglászott és idegeskedett.
-Mi bajod van Hale?!-kiabálta Dean, mire Derek aggódva sietett Stiles felé.
-Én... én tudom, hogy ki tette...-dadogott Derek.
-Mit?-kérdeztük egyszerre Dean-nel, de Derek csak tárcsázni kezdett.
-Doki, siessen... Stilisnkiékhez... Stilest megmérgezték...-hadarta Derek. Megmérgezték?
-Ugye meg lehet menteni?-kérdezte kétségbeesve Dean, mire Derek határozottan bólintott.

Stiles Stilinski
Mosolyogva szorított magához az anyukám, de hirtelen távolodni kezdett és elnyelte a sötétség. Engem is elkezdett körülvenni a sötétség, de volt egy kis fény, így elindultam felé. Egyre közelebb és közelebb értem, ahhoz a fényhez.
-Stiles!-hallottam meg apu hangját.
-Stiles, haver, tarts ki!-kiáltotta Scott.
-Nyuszim, szeretlek... maradj velem!-hallottam meg Derek kétségbeesett hangját. Éreztem, ahogy a szívem egy hatalmasat dobban és ki akartam nyitni a szemem. Ahogy kinyitottam a szemem 4 pár aggódó tekintet fogadott. Kicsit fájt a fejem és homályosan láttam, de hirtelen megéreztem Derek ajkait az enyémen és automatikusan karoltam át a nyakát, majd csuktam be a szemem.

Derek Hale
Stiles átkarolta a nyakam és még jobban magához húzott. Belemosolyogtam csókunkba, majd felrántottam ülő helyzetbe és úgy csókoltam őt. Úgy magamhoz szorítottam, hogy éreztem heves szívverését és valószínűleg ő is az enyémet.
-Khm...-köszörülte meg a torkát Scott, mire Stiles paradicsom vörösen visszaborult az ágybe, miután csókunkat megszakította.
-Szóval akkor ti most....?-kezdett bele Deaton, de nem hagytam, hogy befejezze.
-Igen, ő a párom.-mosolyogtam.-Megtaláltam, azt a személyt akit nekem szánt az ég...
-Vagy inkább te szántad megadnak.-motyogta Dean.
-Nem, nálunk megvan az a személy, akit nekünk szánt az ég. Csak ő tud korlátozni minket, ő ad energiát, amikor már nincs egy csöpp sem... más szóval ő az éltetőerőm.-mosolyogtam.-Ahogy Isaac-nek Allison... Ahogy Ethan-nek Danny és még sorolhatnám. Egyszerűen muszáj vele lennem és az életem árán is megóvnom.
Ahogy ránéztem a Sheriffre láttam, hogy nem a mai az én napom, így távozni készültem, de mielőtt megtettem volna Stiles-hoz hajoltam.
-Szeretlek.-mondtam, majd megcsókoltam, de úgy hogy bele passzíroztam a matracba.
-Én is téged...-motyogta elpirulva Stiles mielőtt túlságosan eltávolodtam volna tőle. Még egy puszit nyomtam a szájára, majd távoztam és hazahajtottam.
-Rachel... miért kellett ezt?!-fakadtam ki.-Miért nem érti már meg, hogy nem szeretem őt?!

1. rész

 

Lydia Martin
Stiles és Derek később tértek vissza. Most ahelyett, hogy Stiles engem vizslatott volna inkább zavartan a földet bámulta.
-Stiles!-szólítottam meg őt, mire összerezzent.
-I-igen?-kérdezte Stiles és a tekintetét rám emelte.
-Miért voltatok ilyen sokáig?-kérdeztem.
-Csak véletlenül eltévedtem.-mondta zavartan Stiles, miközben még mindig a földet nézte. Jackson hirtelen nevetett fel, mire Derek egy dühös pillantást vetett felé.-Most mennem kell!
Hirtelen rohant a kocsija felé Stiles, majd elhajtott és mindezt Derek követte a tekintetével.
-Na akkor egy hét múlva megint nálam...-mondta Derek, majd bement a házába. Jackson magához húzott egy csókra, majd mikor elengedett egy félmosoly után távozott. Én is beültem a kocsimba és hazamentem. Otthon csak levetődtem az ágyra.
-Mi van veled Stiles?-gondolkoztam hangosan.-Mindig engem figyelsz, de most nem tetted... te vagy az egyik legjobb barátom, de most van veled valami. Te belém vagy szerelmes... talán feladtad?
-Lydia kivel beszélgetsz?-lépett be anyu a szobámba.
-Senkivel, csak hangosan gondolkozom...-mosolyodtam el.
-Hol voltál eddig?-kérdezte anyu.
-Jacksonnal.-mosolyogtam, majd a párnába temettem az arcom.
-Ja, akkor rendben.-mosolyodott el anyu, majd távozott a szobából.

Derek Hale
Már vagy egy hete furcsán viselkedik Stiles a közelemben és nem ír vagy hív vissza. Mindenki aggódik érte, de főleg én... talán nem kellett volna letámadnom.
-Derek a fogócska óta nagyon furcsa Stiles...-pillantott rám Scott.
-És?-néztem a szemeibe, miközben játszottam a nemtörődömet.
-Mit csináltál vele?-kérdezte Scott nagyot szusszantva.
-Megcsókoltam.-közöltem egyszerűen.

Scott McCall
Mikor kimondta Derek egyszerűen lefagytam... megcsókolta? A legjobb barátomat?
-Stilest?-hallottam meg saját hangomat.
-Igen, megcsókoltam Stilest...-mondta komoly arccal Derek.-És ő hagyta magát.
-Stiles?-hallottam meg ismét döbbent hangomat.
-Igen.-bólintott Derek, mire a lányok a szájuk elé kapták a kezüket.
-É-és azóta beszéltél már vele?-kérdezte Lydia.
-Miért érdekel téged az a szerencsétlen?-kérdezte nevetve Jackson.
-Jackson többet ne merd így hívni Stilest!-mordult rá rögtön Derek.
-Különben?-kérdezte Jackson, mire Derek a falnak szegezte és felemelte nyakánál fogva.
-Különben ezt folytatni is fogom...-sziszegte idegesen Derek, majd elengedte őt és leült.
-Scott!-hallottuk meg hirtelen Dean hangját.
-Mi az?-kérdeztem, mikor elkapta a két karomat.
-Mi van a fiammal?-kérdezte idegesen, miközben reménnyel teli szemekkel pislogott rám.-Nem akar enni, és nem hajlandó már egy hete sehová sem menni... legutóbb akkor volt ilyen, amikor az anyja... tudod.
-Stiles...-mondta halkan Derek, majd eltrappolt mellettünk.

Stiles Stilinski
Össze vagyok zavarodva... nem tudom, hogy mit érzek Derek iránt, így inkább csak fekszem az ágyamba és nem megyek sehova. Éhes az nem vagyok, így nem eszem. A napokat már nem is számolom. Derek azóta egyszer sem keresett... biztos, hogy csak hülyéskedett velem és most még jobban utál, mert visszacsókoltam. Hirtelen hallottam lentről az ajtócsapódását... biztos megint apu, így kimásztam a zuhanyzó alól és egy törölközőt magam köré csavartam. Mikor beléptem a szobámba rögtön nyílt utánam az ajtó, így azzal a lendülettel fordultam meg én is.
-Stiles!-ölelt magához Derek és éreztem, ahogy leesik a csípőmről a törülköző.-Sajnálom, hogy nem beszéltem veled...
-Derek... l-leesett a törülközőm...-dadogtam össze-vissza és ő pont el akart húzódni, de én visszarántottam őt az ölelésbe.-Hunyd be a szemed... kérlek!
-Rendben...-mondta Derek, majd teljesítette a kérésem és amikor a boxeremet még épp hogy elkezdtem felvenni megéreztem magamon Derek tekintetét. Szinte perzselt vele, majd mikor felvettem az alsóm odajött hozzám és megcsókolt.-Szeretlek!
Itt fagytam le... akkor ő szeret?
-Derek én még nem tudom, hogy mit érzek...-kezdtem el a földet vizsgálni, de Derek elkapta az állam és ismét megcsókolt.
-Semmi baj Nyuszim...-simogatta meg az arcom Derek.

Prológus

Derek Hale
Aranyosan nyögdécselt alattam a vékony és számomra idegesítő srác. Végre, amire vágytam már régóta beteljesült. Barna szemei ködösek a kéjtől és én teljesen elengedem magam... igen, előengedem a farkas énem, amivel neki semmi baja sincs.
-Derek!-hallottam meg édes hangját.-Derek, kelj fel!
Mikor megéreztem, hogy az ágy besüpped mellettem megragadtam és magam alá szorítottam.

-Miért csinálod ezt? Mi olyan fontos, hogy idejöttél?-pillantott rám értetlenül.

-Scott, hogy van?-kérdeztem, mivel ő mindig jó téma, hogy Stiles órákig tudjon beszélni megállás nélkül. Legjobb barátok és állandóan eszébe jut valami, amit elmesél, aztán még egy és még egy. Én pedig addig is vele lehetek.

-Scott kicsit mostanában be van csavarodva, mert van egy új lány a suliban, Kira.-mosolygott Stiles.-És hogy van a falka?

-Remekül.-mosolyogtam és egyre közelebb lépdeltem hozzá, de ő tolatott is.-Isaac Allison között dúl a szerelem, Erika és Boyd is megvannak, Lydia is megvan Jacksonnal... Ethan is a barátjával, csak Malia és Aiden pedig csak szórakozgatnak, de nem járnak együtt. Úgy tudom, hogy Aidennek Lydia kell, Malianak meg te...
-Jajj, képzeld! Scott úgy csorgatja az új lány után a nyálát, hogy múltkor felkenődött az ajtóra, ahogy bámulta őt.-kuncogott fel aranyosan.-Derek lemásznál rólam? Nehéz vagy...
-Ja, bocsi.-pattantam fel rögtön, pedig olyan jó érzés volt a karjaimban tartani őt.
-Én is így megyek Lydia után...-nevetett, de ez a mondat nem tetszett nagyon.-Mondjuk amilyen szép, kedves és okos... Ja tényleg mit szerettél volna?
-Azt, hogy holnap edzés... gondoltam, hogy eljöhetnél.-néztem mélyen a szemébe.
-De Scott azt mondta, hogy soha ne menjek oda.-nézett félre Stiles. Scott ezt minek mondta? Mondjuk mindenki azt hiszi, hogy utálom Stilest, pedig nagyon is szeretem... talán túlságosan is. Komolyan nekem egy gimis srác jön be nekem? Igen, teljesen komoly vagyok. Ezt Peter is tudja rólam és érdekes módon nem próbálja kihasználni a tényt, ami szokatlan tőle, de mindegy is... meg kell győznöm, hogy jöjjön.
-Stiles, nem fogok könyörögni...-forgatom meg szemeimet.-Jössz és kész. Ha holnap 2-kor nem vagy a házamnál, személyesen jövök el érted.
-De...-akart ellenkezni Stiles, de szájára tapasztottam a kezemet. Mikor rám emelte íriszeit szinte perzseltek... a düh égett benne. Jajj, utálja, ha befogják a száját.
-Szóval, holnap kettőkor nálam... ne merj késni!-mutatóujjamat fenyegetően megráztam, majd távoztam a házból az ablakon keresztül... nem nagyon szeretnék összefutni a Sheriff-fel soha nem szívleltük egymást.

_-_Másnap_-_

Már 2 óra... mindenki itt van kivéve 1 személy... Stiles... Hol van már?

-Kire várunk még?-sóhajtott Lydia.

-Majd meglátjátok.-mosolyodtam el ördögien.

-Az Isten szerelmére kezdjünk már!-háborodtak fel az ikrek. Ekkor megjelent a jól ismert Jeep, hirtelen az órámra pillantottam.

-Késtél...-jegyeztem meg, mire ő csak szusszantott egyet.

-Mi az, még te hisztizel?-kérdeztem.

-Hagyj már... nem is akartam jönni. Ha nem kellek akkor minek hívtál?-hisztizett Stiles.

-Mi van tán menstruálsz, vagy mi bajod van?-kérdeztem gonosz mosollyal az arcomon.

-Ha azt mondom, hogy igen, akkor mehetek?-kérdezte ártatlan arckifejezéssel Stiles.

-Szó sem lehet róla...-mondtam.-Várnunk kellett rád kerek 10 percet... te is beszállsz a fogócskába...

-Oké.-bólintott határozottan Stiles, majd elhelyezkedett Lydia és Allison között a rönkön és nézte az edzést... már nem azért, de most direkt menőztem is neki.

Stiles Stilinski

Amikor Derek levette a pólóját inkább a többieket kezdtem figyelni, de mindig betévedt a látókörömbe. Mikor vége volt az edzésnek egy kis levezető fogócska következett...

-Szóval a párok a következők: Malia-Aiden, Ethan-Danny, Lydia-Jackson, én-Stiles, Scott-Allison-Isaac.-pillantott ránk határozottan Derek. Tuti, hogy ő csak kocogni fog én meg úgy rohanni, hogy kiköpöm a belem. Remek.-Akkor hajrá...

Rohanni kezdtem az erdőben, de nem láttam vagy hallottam magam mögött Dereket, így örültem. Már egy jó ideje rohantam, mikor megéreztem valaki kezét magamon, így hátra néztem. Derek mosolyogva fogja a karom, de hirtelen kirántom szorításából.

-Gyere és kapj el, ha tudsz!-rohantam (kb. 2 lépés) és már a farkasember Derek alatt találtam magam. Kezeimet fejem felé szorította fél kézzel, majd lejjebb hajolt és ajkait az enyémekre nyomta... végig nyalta a számat, így elnyitottam azt. Basszus... az első csókom Derek Hale-lel volt. Levegőhiányban váltunk el, majd arcomra simított, de a kezeimet nem engedte el.-Derek?

-Shhh!-húzta végig alsó ajkamon a hüvelyk ujját.-Ne rontsd el a pillanatot...

Csönd telepedett közénk és ő ismét az ajkaimra hajolt. De nem utálnunk kéne egymást? Nem tudom, hogy ez hogy van, de most akarom ezt...